Nem azért kezdtem el az AI-val foglalkozni, mert technológiai szakértő vagyok.
Éppen ellenkezőleg. Az elmúlt évtizedekben sokkal inkább az ember érdekelt.
Közel harminc éve dolgozom a médiában – a televíziós műsorkészítéstől a nyomtatott sajtón át a könyvkiadásig. Az elmúlt több mint tíz év alatt abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy lenyűgöző pszichológusokkal, terapeutákkal, kutatókkal, írókkal és szerzőkkel dolgozhattam együtt.
A velük való közös munka és a kíváncsiságom észrevétlenül terelt a legizgalmasabb témák felé: hogyan működik az emberi gondolkodás, mi irányítja a figyelmünket, és miért hozzuk úgy a döntéseinket, ahogyan?
A gondolkodásom alapját évek óta olyan szerzők határozzák meg, mint Daniel Kahneman, Dan Ariely, Robert Cialdini, Malcolm Gladwell, Yuval Noah Harari, Oliver Sacks, Cal Newport vagy Nicholas Carr. Ugyanakkor az elme csendesebb, belső összefüggései is mindig vonzottak – ebben Csíkszentmihályi Mihály, Jon Kabat-Zinn, Thich Nhat Hanh, Jack Kornfield és Ácsán Szumédho tanításai lettek a legfontosabb iránytűim.
A másik oldalon pedig mindig ott voltak azok a gyakorlatok, amelyek nem könyvekből, hanem tapasztalatból tanítanak. Több mint harminc éve meditálok, tizenkét éve gyakorlom a tibeti Kum Nye jógát, és évek óta erdőfürdő-vezetőként dolgozom emberekkel a természetben.
Sokáig ezt a két világot különállónak láttam. Aztán megérkezett a mesterséges intelligencia.
Eleinte ugyanúgy használtam, mint sokan mások: kíváncsiságból. Később munkára. Egyre többre: szövegekhez, ötletekhez, videókhoz, zenéhez. Lenyűgözött, amit tud.
Közben azonban egyre gyakrabban motoszkált bennem egy kérdés. Ha a testünket nem mozgatjuk, idővel gyengül, ezt ma már minden vállalat érti, nem véletlen, hogy egyre több helyen támogatják a sportot, a jógát, az egészségesebb életmódot. De mi történik akkor, ha egyre több gondolkodási feladatot adunk át a gépeknek? Mi történik a figyelemmel, az emlékezettel, a belső beszéddel, a döntéseink mélységével?
A fordulópontot azok a kutatások jelentették, amelyek már nem azt vizsgálták, mire képes az AI, hanem azt, mit tesz velünk. Ahogy egyre több tanulmányt olvastam, egyre inkább azt éreztem: itt nem technológiai kérdésről van szó. Hanem emberiről.
Az AI DETOX / AI FIT ebből a felismerésből született. Nem azért, hogy kevesebb technológiát használjunk, hanem azért, hogy miközben egyre több feladatot végzünk AI-val, megőrizzük azokat a képességeket is, amelyek emberré tesznek bennünket. A figyelmet. A kíváncsiságot. A saját gondolat első mozdulatát.
Mert számomra nem az a legérdekesebb kérdés, hogy mire lesz képes a mesterséges intelligencia. Hanem az, hogy közben mi milyenek maradunk.